Móri ballada

Szinte futva jött a Tavasz,
bimbókra lehelt lihegve,
szirmokat festett színesre.

Móri kertek virágai
kinyíltak a szörnyű napra,
megindultak hosszú sorba

Lobogó mécsesek közé
siratni nyolc vérbefagyott
ártatlan halt áldozatot.

 

Bartók Béla

Mester! Tudom, nem vagyok méltó,
hogy önről írjak,
de tollat, papírt követel
a visszatérő gondolat:

Ha kortársak lehetnénk
tisztelnénk-e, értve zenéjét
- vagy csak halottnak jár dicsőség? -
Egyáltalán Ön hogy fogadná
a sűrű ünnepléseket?
Vagy menekülne szívszorító falak,
idegtépő tömeg gyűrűjéből
friss levegőre, hegyi ösvényekre,
hol csalogat a pásztorfurulya,
szemérmes nők tisztán csengő hangja?

Ön havas csúcsokról, erdők sűrűjéből,
völgyek kunyhóiból verejtékezve
ásta ki az ősi dallamot.
Ránk bízta a kincset, örökséget,
zenében a betlehemi csillagot.
Nemzet Napszámosa! Ezért ünnepelem!

A magányosság virágai (Részletek)

Fehéren fehér:
Karádi rozmaringok közé
Kerek borsókát pergetek.
Kint hull a hó,
Bent hideg a magány,
Társam az emlékezet.

Színes kalocsai:
Könnyű anyagra varázsolom
Pompás kertek, tarka rétek
Csodaszép álomvirágait.
Laza csokorra bontva
Teret hagyok csipke ölelésnek.

Kastélykertben

Már kétszáz éves,
mégis egyre szebb,
fiatalítják
művész mesterek.
Zöld ruhájához
illik az égkék
pavilon kalap,
két divatékszert
-tardosi márványt-
neki csiszoltak.

Fényét emeli
míves pávaház,
látványos revü
szerelmes kedvű
kakas udvarlás.
Tipegve táncol,
tollait rázza,
mint egy óriás
türkiz legyezőt
rezgőn kitárja.

Társalkodója
énekes madár,
itt otthonra lel
a hű galambpár.
Hangosan, vígan
fütyül a fürge
feketerigó.
Csak a harkálynak
nincs ennivaló.
Azért kesereg,
Mert az odvas fa
Egyre kevesebb.

Kedves Kastélykert
élj sokáig még!
Láss ezüst hársat,
mogyoró cserjét.
Élj, mert itt totyog
Tétova gyermek,
mert itt lobognak
ifjú szerelmek,
mert pihentető
árnyas padokon
öregekre vár
csend és nyugalom.

2001. augusztus

 

Kodály - 1982

"Serkenj fel, kegyes nép!"-
zengtünk a Köröndön
Kodálynak köszöntőt.

Törékeny termetben
óriási szellem.
Szerény, halk hangjára
tisztán emlékezem,
pilleröptű keze
szeme felé rebbent,
fáradtság gyötörte
vagy kéretlen könnycsepp?

Ránk nézett, mint gazda
bevetett földjére:
sarjad-e, felnő-e
a jövő zenéje..
 

Móri Bornapok

A Vértes tenyerébe simuló
mustillatú város ünnepel,
Szüreti ősz fényeiben ragyog
utcáin hullámzó tömeggel.
Tízezer tő virág ágyásokban,
rózsaszegély Dózsa György úton,
szőlőcímeres zászlók, muskátlik
örvendeznek villanyoszlopon.

Borhoz zene kell, a zenéhez tánc,
nóta is szól, ez az igazi!
Versenyek, vásár és kiállítás
mind hivatott Mórt felmutatni:
kultúrában mily gazdagok vagyunk,
mert őrzünk baráti tüzeket.
Megújult szép városunk így arat
messzire zengő sikereket.

2001. október


Úton

A történelem sodrából
félre állni nem lehet!
Így gondolta bölcs királyunk
és írt új törvényeket.
Iszonyatos vérrel, jajjal
hamvadtak pogány tüzek,
de közös nagy akarattal
ország épült hamu felett.

Ezer év után is, mint rég,
tengernyi a baj, viszály,
dönteni kell, de a döntés
sziklanehéz, szinte fáj.
Holnap kitágul a határ,
tétovázva indulunk,
vezet a fény, reménysugár
hogy gondjainkon túljutunk.